2008. szeptember 10., szerda

WHO THE FUCK IS GABI?

BUT WHO THE FUCK IS GABI?

Kedves reménybeli olvasóink, önök is itt nőttek fel? Itt szocializálódtak? De ugye önök is továbbképezték magukat?

Mert vegyünk például egy frissen megjelent, kortárs magyar novellát. Akár Méhes KárolyTéliesítés’ címűjét, a Jelenkor július-augusztusi számából.

Ebben
a novella főhőse Fejes, a középkorát éppen le- és bezáró egyetemi ember, egy Nagy Név, egy Mester. A családi nyaralót indulna lezárni és elzárni, téliesíteni (értik, cím, téma, kibomlik stb.) és mindezen zárások közben kinyílik a múlt, előjön a gyerekkor, az apa, a nők a stb. (élet.) Mindehhez a történéshez neki, és az írónak, sajnos, szokás szerint, dramaturgiailag szüksége van egy nőre. Ő lesz Gabi.
Így bír útjára indulni Fejes és a novella:
1. bekezdés:
’Fejes nem nagyon emlékezett már, pontosan mikor és miért mondta Gabinak, hogy ’majd egyszer’ elugorhatnának a Balatonra, mert úgyis téliesíteni kell. És akkor lenne rá bőven idő, hogy a lány doktori munkáját pontról pontra végigbeszéljék. Szeptember végén Gabi kérdezett rá: nem akartál elmenni a kis házba?...’
És itt már meg is állnék egy pillanatra. Adva van a kompetens, középkorú, fehér, középosztálybeli férfi (jé…), akinek neve, persze beszél. De az is beszédes, hogy, ismétmármegint ezen típusú férfi főszereplőnknek vezetéknveve és körülírt hatalmi pozíciója van, a háttérül szolgáló női főszereplőnek pedig lebecézett keresztneve. Gabi.
Egy oldallal később azt mondja a szöveg, hogy Gabi szeretne dr. Verrasztó Gabriella lenni, a doktorija révén, végre. Ez az egyetlen önálló ambíciója Gabinak a novella során (hacsak nem tekintjük ambíciónak pl. hogy elmegy sétálni), a többi vagy Fejeshez kötődik, vagy nincs. Ahogy az már egy nőnél lenni szokott. G ezen egyetlen ambíciója is csak a címéhség felől ítéltetik meg, témájáról, érdeklődéséről, gondolatairól-eredményeiről stb. semmit nem tudunk meg. Fejes szösz-minősítését azért ott találjuk a második oldalon: ’…De a laptop is vele van, Gabi hozta a pendrive-on a nagy művet, nem fognak unatkozni.’ (Önök szerint mit akart a mester ezzel mondani?)
Azt mondja a szöveg, hogy Fejes, a kompetens, bár anyjának köszönhetően (természetesen) némileg impotens Mester felveszi autójával egy reggel Gabit, elintézendő, amit el kell. A mindenféle értelemben vett téliesítést. Meg persze, ha már ez a Gabi annyira szeretné, vethetnek egy pillantást a nő disszertációjára is. Hiszen a mester felajánlotta, hogy tekintetével és észrevételeivel érvényessé és létezővé avatja a dolgot. (teremtő isten… az anyától az impotencián kersztül a szövegen át teremtőig kérem újragondolni a sort.)
Újabb bekezdés: ’…Ugyan itt volt Gabi, aki egyszerűen csodálta Fejest, tényleg úgy érezte, nem akar tőle semmit, egyszerűen csak a közelében lenni, hallgatni, érezni a kisugárzását. Még viszonya is volt egy Márió nevű esztéta sráccal, de érezte, hogy ez a szegény fiú csak amolyan kellék, élő vibrátor, nem hitegette hát tovább…’
(Gabi azt mondja a szegény vibrátornak, hogy ő maga igazából leszbikus. És mert ez minden hím számára izgató, és mint minden leszbikus tudja, a leszbikusok voltaképpen a férfiak kedvéért vannak, noname Márió azonnal felajánlja, ha szükség lenne rá, szívesen beszáll harmadiknak. Ugye önökben is kérdések garmadája merült fel? Hogy mivan? Ezmostmi? Ésminek?)
Mindeközben főhősünk így elmélkedik (ld. ter. Ist.): szerinte Gabi az a kolostori nővér, aki a ’Nőknek tilos a bejárás’ tábla ellenére is bebocsátást nyert a klauzatúrára. Ő a tanítvány, a mestere szavait és jelenlétét magába ivó – és azt az örökkévalóságnak megőrző-visszasugárzó izé. Ilyen szükségszerűség. Tudják. Maguk is láttak biztos ilyen párokat. Vagy ilyen filmet. Vagy olvastak ilyen irodalmat.
Tehát Gabinak nincs praktikus szexusa (lemondott róla = írója és teremtője egyaránt megfosztotta ettől (’…Fejes se úgy tekintett a lányra, mint lehetséges szrelemre…’), ám nőkivonatként továbbra is szükség van rá.
Vissza a narratívához. Megérkeznek a nyaralóba, fejes rég nem járt itt. (Ott. Attól függ, önök és én, mi most hol vagyunk. De ezt a szemszöges-azonosulásos problémát is ismerik, haladjanak tovább. Nincs itt kérem semmi látnivaló.)
A múlt közben randán előmászik a szekrényből, Fejes rájön, hogy mi mindent nem akar ezen a hétvégén. Gabit, a doktoriját, a téliesítést, a régi időket. De van ami elől nincs menekvés - elárulom, a múlt az. Gabi törölhető programpont, úgysem létezik. Gabinak, mint azt nőszereplők esetén megszokhattuk, nincs múltja, csak jelene, mégpedig csak a főhőshöz köthető jelene. (Saját igéi sincsenek, szinte. Olvassák el a novellát, meg fogják látni. Vagy ne. A nemolvasás is egy opció.)
Gabit mindig dupla üvegen át látjuk. (szódásüveg, a szemüveg.) Az író megírja, hogy Fejes mi mindent tud, esetleg nem tud a nőről. (érdekes, ezen tudások főszereplője általában fejes: ’Tudta, hogy Gabi a remek alkalmat látja benne, hogy két napig együtt lehet a mesterével, és ihatja minden szavát.’ – ld a kettővel ezelőtti zárójelet, igék. Kinek az igéje? Kinek az élete?) Az olvasó számára felajánlott nézőszög, mintha Fejesé. A felrajzolt világot az ő háta mögül lessük, és még az író is ott nyomakodik Fejes és közöttünk. Gabi így csak szódásüveg-alj messzeségből látszik. A természetesnek tételezett tükör, homályosan. Hogy a ffiak szemüvegei nem gender-műhelyben készültek, az biztos. (Hanem itt és most. 2008, hazánk. Jelenkor. ÉS vannak még egyéb irodalmi újságok, meg közélet, meg privátszféra… Vegyük elő saját tapasztalatainkat.)
Szerintem mondjuk két dimenzióban hagyni egy novella kiemelt szereplőjét nemcsak nem korrekt, de nem is kifejezetten professzionális megoldás. Fejes ennyi erővel magával vihette volna az unokaöccsét, a spánieljét, az utazótáskáját – de, ha már ragaszkodott egy nőhöz, mert mégis van esetleg jelentősége, akkor lécci, legközelebb ezt a nőt írják meg. Köszönöm.
Tehát Gabi az irodalomból, a filmekből, a bárhonnan ismerős megnemírt nő. (amúgy melyik nő volt utoljára itt megírva? By a man? ) Mondjuk ő a fal szürkésfehérje, szépen kirajzolódik rajta Fejes. Hát nézzük.
Elmennek ebédelni a közeli, ugyancsak a család múltjával terhes csárdába. Apa árnyéka és a butus Gabi, aki tisztára azt hiszi, hogy az ablaknál Gerard Depardieu ül. Meg is kérdezi. Fejesnek bár kínos, próbál jófej is lenni. Közjáték ez, bizony.
A közjátéknak ha nem célja, de eredménye (dr). Verrasztó Gabriella elhiteltelenítése. A szöveg- és egyéb világokban való ellehetetlenítése. Butácska ötletkéjével és makacsságával (az író utasítására) magamagát fosztja meg a kompetencia látszatától is, a pozíció lehetőségétől. Újra, ebben a rövid és olyanamilyen novellában is kijelölődik a nő helye: periféria, önmagában nem érdekes, kisszerű, gyerekes, de arra jó, sőt arra kell, broáf-hátország, hogy a férfi ragyogjon, vagy egyszerűen láthatóvá váljon mellette. Bocs, előtte.
:
’…Hogy lehettem ilyen? Most mit gondolsz rólam? Mint egy idióta kamaszlány…
Szerintem nem baj az, ha valaki képes idióta kamaszlánnyá visszavedleni néha, mondta Fejes és úgy állította a kést és a villát, hogy derékszöget zárjanak be.
És még erősködtem is… Teljesen ciki… Gabi ránézett. Hidd el, hogy…
Bízd rám hogy mit hiszek és mit nem.
…’
Ugye, hogy ragyog? És tud valamit! Bízzuk rá. Ön rábízná?
Vissza a nyaralóba, Fejes alvásba menekül. Tetőtérbeli álmában a felmerült indikátorok, apa és Gabi vízbefúlnak. Felébred, direkt egyedül kávézik. Egyszemélyes univerzumában kimondja, hogy haza szeretne inkább menni, Gabinak telefonhívára, rosszabbul lévő öccsre hivatkozik. Konkrét téliesítés után indulnak Pestre.
Gabi, természetesen, nem csodálkozik.
Csak megjelenik egy idegen kis vonás a szája sarkában… mondja az író, én pedig a strandon ülve ujjongok magamban, hogy végre, saját vonás, végre, saját mozdulat, hajrá Gabi, lehet még bár teremtett, de életed… hiszen van még e hazában akit érdekel,
WHO THE FUCK IS GABI.

1 megjegyzés:

vérfarkas írta...

Hahh. A 'nemolvasás' opciót választom, de örülök, hogy te azért olvastál meg írtál. Kösz. És hajrá (a bloghoz, mármint).