vigyázat! minimum két dologról szól!

kedves akárhány olvasónk,
lenne itt valami amit az elmúlt hetek tanulságaképp megosztanék önök-veletek.
gondolat/idézet/kérdés-folyam, előre is elnézést a terhelésért.

tehát:
kezdtünk gabival, aki who the fuck is, merthogy a novellában nem szerepel, az jól kimutatható. (kimutattuk. illetve én mutattam ki. (mert én vagyok az az ember, aki ezt a novellát elolvasta, egyáltalán.))

jött erre egy bejegyzés said orientalizmusából, amiben már tágul a horizont és megidéződik egy ráadásnak egyiptomi (!) (egzotikus!) kurtizán alakja. a nő, mint said írja, pusztán a Kompetens Fehér Férfi szemén át létezik, így:

'...A férfi külföldi volt, viszonylag tehetős és hímnemű, a dominancia valamennyi olyan történetileg hitelesített összetevőjével bírt, melyek nemcsak a Kücsuk-Hánem teste feletti uralmat tették lehetővé számára, de azt is, hogy az asszony nevében és helyette nyilatkozzék meg, és olvasóit rávezethesse, milyen tekintetben is volt a nő tipikusan 'keleti'. (...) ...a fenti példa sokat elárul a Kelet és a Nyugat között létrejött hatalmi helyzetről, és arról a Kelet-felfogásról, mely ezen viszonyok terméke.'
a nő csak a férfi szemén át... hát ezt ismerjük, ugye.

note: kücsuk-hánem Másként tételeződik, nemcsak etnikuma, hanem neme mentén is - de vajon a ráaggatott azonosítók között felfedezhető-e valamilyen hierarchia? kücsuk-h. először egyiptomi és aztán nő, vagy fordítva? melyik az az identitásszelet, ami mentén őt mint egészet, őt, mint Mást a Nagy Fehér Flaubert megalkotja az européer kultúra, avagy saját maga számára, saját használatára?
...
havas júlia éva a nő négyszer c. dolgozatában azt mondja, külön nehézsége a 'nőnek-levésnek' az, hogy szemben egyéb kisebbségi azonosítókkal (ez esetben, bár kretén, de kisebbségi jogosítványokal), a nők mégcsak kisebbségként sem tételeződnek. ' ... a nők (...) belekényszerülnek egy olyan szerepbe, amelyben úgy ábrázolódnak Másikként, hogy nem kapják meg a jogot, hogy Másiknak tarthassák magukat.' (p7.) további idézet, idézve:

'Derrida az idegenség fogalmának tárgyalásakor Szókratész védőbeszédét elemzi, és így interpretálja az eredeti szöveget. "... panaszolja, még idegenként sem kezelik: ha idegen lennék, önök nagyobb toleranciával fogadnák, hogy nem őgy beszélek, mint önök, (...)' (p.8)

hogyan is vagyunk mi nők láthatatlanok? hallhatatlanok? (de nem abban az értelemben.)
mondjuk 2008 magyarországán?
hát így: fuckgabi. meg persze, kohásztalálkozó és kandeláberek (poszt of szept 16.)
a helyzet biztos másmilyen is, nézzük:

önök? reménybeli olvasóink? önök ma kik voltak? önöket ma milyen módon volt hajlandó észlelni, megkonstruálni beszélgetőpartnerük? orvosuk? rokonuk? barátaik és üzletfeleik ? bárki?
önöknek milyen paraméterek mentén lehetett artikulálódni? mire volt engedélyünk?
érdekes kérdés ez, és a következő posztom talán erről fog szólni:
amikor még egy genderkonferencián is megtörténhet az, hogy a kutatónő anyaként egy olyan női regiszterbe sorolja magát, amivel egyszerre veszti el potenciális szexualitását és szakmai hitelességét... hangsúlyozom: gender közeg.
ha ez még így durva, esetleg hihetetlen, akár érthetetlen, nem baj. ha megírom, és még mindig ez lesz a helyzet, na az lesz baj.

most pedig tegyük arrébb a fókuszt, és aktualizáljuk:
különös tekintettel az elmúlt hónapok hazai történéseire, vagy éppen a múlt vasárnapi pesti eseményekre, egy többfenekű példával fejezném be:

elolvastam a lézeres gyilkos c. svéd regényt, ami nem az, aminek látszik.
hanem, egy dokumentum-regény, ami a kilencvenes évek elején, svédországban megtörtént 'esetet' dolgoz fel. (gellert tamas: a lézeres gyilkos (egy merényletsorozat anatómiája - by corvina, 2008))
akkortájt az olajozottan működő, példaértékű svéd demokráciában egy olyan lézeres sorozatgyilkos szedte áldozatait, aki kizárólag bevándorlókra vadászott.
a regény nagy kérdése, hogy a szélsőjobb látott és eltűrt megerősödésével, hogyan, miképp juthatott ideáig a svéd társadalom? milyen erővonalak, gazdasági, szociális, társadalmi stb. problémák mentén vált valósággá a hihetetlen? mi vezetett ideáig, és innen merre és hogyan tovább?
(note: külön érdekes lenne a könyv magyarországi recepciójával, vagy akár a kereskedelmi ajánlókkal foglalkozni...)

a könyv egyik részlete nagyon összehangzik a fentebb vázolt identitás-képzés-hierarchia problematikával:
itt egy bevándorló származású kutatóbiológust, friss apukát, abszolút középosztálybelit is meglőnek.
a médiában, számára meglepő módon mégis csak bevándorlóként, 'a chileiként' említik.

ő pedig, akinek neve, neme és középosztálybeli identitása van, nem érti, miért lett egyszerre csak erikből, őbelőle, az egészből, ráadásnak a rasszista támadás áldozatából 'a chilei', hogyan tűnhetett el mögüle többi darabkája - a családja, a foglalkozása, a vagyoni helyzete... stb. de minthogy erik kertvárosi férfi, ld. az előbb vázolt identitás-szeletkéket, erik utánakérdez a dolognak. nem átall.
'Felhívtam őket (mármint a tévét) a kórházból, és megkérdeztem mit művelnek. ...
Eriket néhányszor továbbkapcsolták a székházon belül. A tévé munkatársai meglepett, ingerült hangon válaszolgattak, mintha igazán nem is értették volna, miről beszél. Egyetlen ember tűnt késznek meghallgatni, ám fél perc múlva ő is félbeszakította: - Nohát! Érdekes nézőpont. Szeretne résztvenni egy vitaműsorban a jövő héten?'
'... Eriket szinte megrémisztette az a hirtelen figyelem, amiben etnikai hovatartozását részesítették. Az összes többi identitását mint férfi, kutató, fényképész, biológus, uppsalai, kisgyermekes apuka alárendelték egyetlen etnikai színezetű fogalomnak: a médiában Erik pórias egyszerűséggel bevándorló lett, vagy chilei.'
erik végül vállalja, hogy részt vesz egy beszélgetős műsorban:
'... az első neki szegezett kérdés a következő volt: - Milyen a hangulat most a maguk köreiben a merénylet után? - Erik ránézett és gyorsan felelt. - Hogy érti, hogy a köreinkben? Az uppsalai kutatók közösségére gondol?
riporter röpke elpirul, de aztán sikerül mégis skatulyába szorítania a frissen meglőtt, amúgy chilei kutatót. aki hazamegy és belátja, hogy a szerepet megkérdezése nélkül ráosztották. ő most már bevándorló. eddig, a saját közegében, nem tudott róla.

és önök? hogy vannak?