Nemrég volt szerencsém megnézni Tarantino
Death Proofját, ami tényleg a szerencsén avagy véletlenen múlott, ugyanis annak idején valami okból az egész
Grindhouse-hype elszállt a fülem mellett, és magamtól nem valószínű, hogy megragadom a lehetőséget, de nemrég az történt, hogy a bátyám, aki ismeri a fura hajlamaimat, felhívta a figyelmem, hogy pedig nekem nagyon tetszene, mert rendkívül feminista film. Ettől pedig rögtön felcsillant a fülem, ahogy kell, egyrészt mert ejnye, tényleg?, de főleg azért, mert kíváncsi lettem, hogy az ő szemszögéből nézve milyen filmre illik ez a jelző. Úgyhogy most megragadom az alkalmat és szétcincálom a művet ezen előfeltevésből - a D. egy feminista film - kiindulva.
Tényleg az. Pontosabban a feminista filmek egy(etlen? nemnem) alosztályába tartozik, melynek neve Hollywood-feminista. Merthogy alapvetően megvan benne, amit mindkét jelzőtől megkaphatunk: hogy az utolsó 20 perc egy naagy feminista tobzódás, három lány szarrá ver egy gonosz hímkanférfiállat sorozatgyilkost, aki fiatal nőkre vadászik, és hogy de ettől még a mi Quentinünk egyáltalán nem vetkőzte le a hetero férfi/mainstream hollywoodi látásmódot, hiszen ahhoz, hogy ezt az utolsó 20 percet megkapjuk, nagyközeliben mutogatott bugyis fenekeken, koszos kocsmapadlón elvégzett lapdance-en, olajosan csillogó női lábakon kell átrágnunk magunkat, nem kis mennyiségben. Plusz mennyire jellemző, hogy az egyik csapat lány egyik tagja plakátokon pózol (minden barinő örül), a másik egyikje meg az akármilyen női magazinban (minden barinő örül).
Ez eddig oke, de igaziból ez a film a testkép-dologban még ennél is szebb állatorvosi ló, bár ez a fönti is teljesen adja magát. Mert képzeljétek el, olvasók, hogy a sok kamera által csonkolt testrész után (haha jut eszembe, úgy kezdődik a film, hogy A csapat egy tagja felrohan egy barinőhöz, mert őrülten kell pisilnie, és a szóbeli info után ezt vizuálisan is megerősíti Q: nagyközeli, összeszorított lábbal siető lány ágyéka elölről, a tenyerét annyira rászorítja a forrónacijára, hogy attól simán ki kéne csurognia, abjekt, mindegy), szóval a rengeteg olajosan csillogó láb képe után a borzalmas frontális autóbalesetben (ami igaziból gyilkosság) a leglábasabb csaj lába tőből csonkolódik, és lassításban repül a levegőben és csapódik az aszfaltra. Most Quentin részéről ez vagy nagyon okos és kultúrkritikus, vagy csak dögösnek gondolta vagy mindkettő, mindenesetre tök frappáns, mint mikor
Wostry egy légvétellel nácifeministázott le és vonta meg tőlünk a testiség jogát, mert csúnyán néztünk rá. Amúgy ez azért is fontos, mert ennek a lánynak olyannyira a lába a jelölője, hogy úgy ismerjük meg, hogy a kocsiból kilógó lábbal utazik a hátsó ülésen, és a balesetben is azért nyíródik le, mert kipakolta. Lánynak (mi lehet a neve?) az a vizuális megkülönböztető jegye, hogy kocsiablakon kilógó lába van.* Lássuk mindezt képekben.
Értitek ti, nem vagytok buták: a jelképes, kamera általi csonkolás beteljesítése a valódi, véres csonkolás! Hajrá!
És! B csapatban van egy többé-kevésbé tükörfordítás lány, akit pont így ismerünk meg, hátsó ülésen szundikál, kilóg a lába. De az ő neve Abernathy! Tudom, mert idegenek többször rákérdeznek, hogy tényleg, ez a neved, mondd még egyszer. Megjegyeztem. És! Abernathynek gyermeke van! És ő és társai életben maradnak, a lábaik is, ők lesznek a bosszúálló gyilkosverők. (Újabb random közbevetés: A csapat lányai mind rövidnaciban voltak, B-ben fele-fele arányban hosszú farmer/rövid szoknya, de a forcing powerei a bosszúállásnak a két hosszúfarmeres.) Sőt! Anyám! A végső csapást az aszfalton heverő gy. fejére Abernathy csizmás sarka méri. Emlékszem, fellendíti a feje fölé a lábát, és teljes erőből gy. arcába csapja, koponya reccsen, ez a kép a film vége. Újabb fotóképregény.
I'm sensing a theme here. A csonkolt láb bosszúja? A nők a testükkel érik el a hatalmat, ami a férfiaknak a szellemükkel/fejükkel van? (Jelzem, gyilkos vizuális ismertetője az arcán, nem máshol végighúzódó hosszú sebhely. A gyilkos nagy rajongója a 60-as évekbeli autós üldözős trashfilmeknek. A csapat nem ismeri ezeket, B csapat viszont szintén rajong, ugyanazon filmcímek hangoznak el [én életben maradnék, mert ismerem őket, thanks to Varró Attila at filmelmélet és filmtörténet szak], és ugyanúgy kaszkadőrök mint gy.)
And now something completely different. Milyen érdekes, hogy Quentin pályájának első filmje, a
Kutyaszorítóban egy férfiközegben játszódó film volt, és itt is hasonló van nőkkel, azaz látszólag unalmasan és hosszan követjük az adott nemű közeg hétköznapi aszalkörüli, autóbanülős beszélgetéseit (az is megérne egy menetet, hogy melyikben miről beszélgetnek és hogyan). A D. megnézése után eszembe jutott, hogy milyen vicces lett volna a Kuty., ha a híres füllevágős jelenet előtt, ami ugye a film hosszan felépített csúcspontja, háromnegyed órán át kapnánk a lassú, erotikus svenkeket ama fülről. A zsírt, a szőrszálakat, a kagyló formáját... megvan?
*Nem voltam igazságos, formázás közben eszembe jutott, hogy Kilógó Lábnak van neve, hangsúlyosan, ugyanis művész-: Jungle Julia. (Igen, félvér afroamerikai, amúgy rádiós műsorvezető, úgyhogy hivatalból is állandóan pofázik, de mivel ez egy film, nem a hangjával, hanem a képével, vagyis bocsánat, a lábával van jelen. Szegény, próbálja magát kidumálni a lábságból, dehát egy kamerának beszélhet az ember.)
