A kovácsszimpóziumon jelenlévő előadók és nézők nemi megoszlási aránya nem okozott különösebb meglepetést, már megszoktam, bár az eddigi évek tapasztalata szerint a magyar nagyközönség rendkívül jó tréfának szokta tartani, hogy „netalántán magácska is kovács?”, miközben a szomszédban felállított műhelyben skandináv kovácsnők alakítják feltűnő profizmussal a vasat (a gyerek kicsit arrébb egy lavórban pancsol. Élő példa arra, hogy a „férfias” munka nem válik a reprodukciós funkció kárára, és élő példa még sok minden másra is, ami Skandináviában természetes, Magyarországon utópia.)
Viszont egy véletlen folytán, legnagyobb meglepetésemre, részt vettem a térség turisztikai fejlesztésének lakossági fórumán. Az még hagyján, hogy az asszonyok által rendbentartott és lakályossá tett teremben, a zömében nőnemű közönséggel szemben öt, különböző korú, de mind hímnemű egyed bontja ki az okosságokat. Magyarország, 2008, megszoktuk (majd leszokunk róla, remélem). A gondot számomra a folyomány okozta.
Egy nagyon szimpatikus és rendkívül okos előadást hallhattam a fejlesztési tervekről, melyben szó volt újonnan kiépítendő, felújítandó helyszínekről, illetve a megcélzott rétegről, ami főleg, nevesítve: a színvonalas vendéglátásra vágyó (értsd: pénzes) gyermekes családok. Az agyamban megindultak és egymást kergették a gondolatok, micsoda lehetőség, gyerekbarát szállodák, akadálymentesített sétatúrák babakocsisoknak, gyermekmegőrzők a szálláshelyen, ami kikapcsolódást és pihenést nyújt a szülőknek, ugyanakkor elősegítheti a helyi kisgyermekes anyák munkába való visszatérését, ha egyben „vállalati” bölcsődeként-óvodaként is funkcionálnak…
A beszéd végeztével vettem magamnak a bátorságot, és az előadást tartó – gondolom, a kérdésben kompetens és döntéshozó – osztályvezető úrhoz fordultam, mint leendő potenciális turistaalany. A párbeszéd így hangzott:
- Megkérdezhetem, hogy a gyermekes családokat mivel próbálják majd idecsábítani?
- Hogyne. Programokkal.
- És mondja, nem gondolja, hogy a programok mellett a gyerekbarát szemlélet is ugyanolyan fontos lenne? A legtöbb kisgyermekes ismerősöm, ha teheti, meg sem áll Ausztriáig, mivel ott gyerekkel kényelmesebb….
(szó belémfojtva)
- Ez még húsz év. A szemléletváltozás még legalább húsz év.
- Igen, de talán nem kéne annyi idő, elég néhány etetőszék az éttermekbe, akadálymentesítés…
(szó belémfojtva, és válasz foghegyről)
- Ehhez szakember kell, ehhez nem ért mindenki.
(válaszom foghegyről)
- Ehhez minden családanya ért.
A lakossági fórumról eljőve azon gondolkoztam, hogy ezzel a mentalitással tényleg húsz év, de vajon húsz év múlva mitől fog megváltozni a helyzet, ha eleve a döntéshozók elutasítóak egy ilyen kezdeményezésre. (Hm, több nőt a döntéshozásba. Már csak a különböző perspektívák miatt is. Avagy ki tolja a babakocsit?)
És a nap még nem ért véget.
Másik legnagyobb meglepetésemre egy kohász-bányász-erdész szakestélyre voltam hivatalos, ami abszolút érdekesen és ígéretesen és hangulatosan indult, gyertyafény, zsíroskenyér, sör, régi, hagyományőrző énekek, kedves vendéglátás. Majd következtek a tréfás beszédek.
Köztük az ominózus beszéd. Egy helyi jeles ember, nem is kis rangú, viccesnek szánt, hosszú értekezést folytatott – a női mellről. A formájáról, méretéről, funkciójáról (funkciója: a férfinek örömet szerezni). Mindezt úgy, hogy a meghívottak és díszvendégek között igazgatóasszonyok, professzorasszonyok is ültek, az állandó résztvevők nőnemű tagjairól, a diáklányokról nem is beszélve. Döbbenet.
Következett a második vicces előadó, aki, mivel a gyertyafénynél nem látta jól a papírra írt szöveget, kért – egy nőnemű kandelábert. Mire én kibogoztam a kifejezés értelmét, a cseh újhullám filmjét, az 1967-es Tűz van babámat hűen idéző jelenet következett: diáklányok a társaik noszogatására, pironkodva, de vígan vállalták a néma, de mosolygós nőnemű kandelábertárgy szerepét, miközben az úr sikamlós tréfákat olvasott fel. A helyi funkcik – hímneműek persze mind egy szálig –végig remekül szórakoztak.
Ekkor gondoltam úgy, hogy az osztályvezető úr tévedett. Nem húsz, hanem még negyven év.(Pont ennyivel ezelőtt készült Milos Forman filmje. Ami nekem múlt, az itt kőkemény valóság és jelen.)
Másik észrevételem, hogy a cseh újhullám csak a vásznon szórakoztató, élőben még a tragikomikumán sem tudok mosolyogni.
5 megjegyzés:
Vagy több, mit negyven év. A funkci úr jól mondta: a fejekben kell változni a dolgoknak, de ha mindent megteszenek, hogy lehetőleg semmi ne változzon, és éljük a jól kiszámítható dagonya életünket, akkor idők végeztéig minden marad, ahogy volt.
neked mi bajod van a vidékiekkel? hogy lehet ilyen lekezelően beszélni rólunk???
jesszus, ez vérciki. ezelőtt szándékomban állt belenézni ebbe a blogba, de ez nagyon gáz. a stílus, az főleg.
milyen reakció ez már?
:)
kedves henrylee, egyetlen egyszer sem beszéltem lekezelően "a vidékiekről", pláne mert eleve nem hiszek abban, hogy létezik homogén csoport lakóhely szerint.
a reakció annak szólt, hogy rádöbbentem, a nők helyzete mennyivel jobb a magyar fővárosban, mint egy nehézipari városban. hogy nem is olyan messze tőlem van hely, ahol a helyi kiemelkedőségek mind férfiak, és ezeknek a férfiaknak teljesen természetes közegük és viselkedésük a hímsovinizmus, amit a mindennapi viselkedésükön kívül a politikájukba és oktatásukba és belevisznek, és a nők, csupán megszokásból, napi szinten megalázásnak vannak kitéve, valamint csupán női mivoltuk miatt sokkal alacsonyabb státuszt foglalnak el, mint pár kilométerrel odébb.
nem mondom, hogy budapesten a genderügyek terén minden rendben, sőt. de a fent leírt szituációk mindenképpen ritkábban fordulnak elő, és ha előfordulnak, akkor is nagyobb a visszhangjuk.
negyven évvel ezelőtt budapest is pont ilyen volt. lehet, hogy nyolcvan évvel ezelőtt stockholm is ilyen volt. nem a vidékkel van bajom, nem is "a vidékiekkel", hanem egyszerűen a hímsovinizmussal.
tudom, hogy a hímsovinizmusról van szó, azért köszönöm, hogy szóltál.
és a blogbejegyzésekben fontos a stílus, a hangvétel, a bloger maga, tehát én ezt a blogot nem akarom elolvasni. ha elhamarkodott, ha felületes a döntés, ilyen mondatokat még egy ilyen fórumon se írjon le valaki, aki európainak tartja magát. (amúgy ódodás lelkületű nőkre sem vagyok kíváncsi, pláne olyanokra, akik még tényleg azt hiszik, hogy a vidékiek annyira egyformák, hogy lehet úgy általában vidékiekről írni. ezt én kérem ki magamnak.)
kedves henrylee, eme rövid párbeszédünk alapján azt gondolom, neked értelmezési problémáid vannak. és azt is gondolom, hogy nem az én feladatom ezt megoldani.
köszönöm, hogy erre jártál és megírtad a véleményedet.
Megjegyzés küldése