Fekszem a masszázsasztalon, olajjal kenegetnek, és hát mi más történne, minthogy elhangzik a jótanács: "látom, ülőmunkát végez, most kéne még ezen ITT javítani, amíg még fiatal", és megpróbálja lemasszírozni a csípőmet (megsúgom, 1. ettől nem fog eltűnni, 2. nagyon fáj).
Legszívesebben hallgatnék, és még szívesebben venném, ha a masszőr is hallgatna - úgy látszik, a relax zene őt nem relaxálja -, de még működik bennem valami értelmetlen védekezés az értelmetlen elvárásokkal szemben, és hangosan megjegyzem: harminc felett már nehezebb életmódot változtatni.
"Ja, már harminc fölött van? Hát akkor remek a bőre, remekek a kötőszövetei." Mintha a fenekem állapota nem abszolút, hanem relatív lenne.
Konklúzió: amíg fiatal az ember (és ember alatt itt nőt értek, höhö), kvázi teljesíthetetlen elvárásokkal szembesítik. Mindenhol. Gyakorlatilag minél több pénzt ad ki valaki a szépségápolásra, annál több az elvárás. Úgy működik, mint Pandora szelencéje. Ergo jobb ki se nyitni.
Második konklúzió: 30 felett eláshatod magad.
Fentiekhez kapcsolódó érdekes megfigyelés: a Zone Clubon futó Érett szépség c. Topmodell leszek variációban egy kategória létezik, mégpedig az érett szépség, amiben párhuzamosan fut a 35 éves és a 73 éves versenyző. Mintha 35 és 73 között nem több év telne el, mint 0 és 35 között.
