Guerilla Girls, 1989

The Advantages of Being a Woman Artist:

Working without the pressure of success.

Not having to be in shows with men.

Having an escape from the art world in your 4 free-lance jobs.

Knowing your career might pick up after you're eighty.

Being reassured that whatever kind of art you make it will be labeled feminine.

Not being stuck in a tenured teaching position.

Seeing your ideas live on in the work of others.

Having the opportunity to choose between career and motherhood.

Not having to choke on those big cigars or paint in Italian suits.

Having more time to work when your mate dumps you for someone younger.

Being included in revised versions of art history.

Not having to undergo the embarrassment of being called a genius.

Getting your picture in the art magazines wearing a gorilla suit.

http://www.guerrillagirls.com/

Hogyan vicceljünk szexizmus nélkül a szexizmusról

Nagyon megkésve bár, de végre ez is létezzen ebben a rettentően változatos magyar blogoszférában.

Un proyecto. No. 2: Új fejlesztésű gép Magyarországon

Un Proyecto. No.1: Védőnők

Védőnők
Sándor Katalin
Bors Richárdné
Szabó Zoltán

Láb vs Fül

Nemrég volt szerencsém megnézni Tarantino Death Proofját, ami tényleg a szerencsén avagy véletlenen múlott, ugyanis annak idején valami okból az egész Grindhouse-hype elszállt a fülem mellett, és magamtól nem valószínű, hogy megragadom a lehetőséget, de nemrég az történt, hogy a bátyám, aki ismeri a fura hajlamaimat, felhívta a figyelmem, hogy pedig nekem nagyon tetszene, mert rendkívül feminista film. Ettől pedig rögtön felcsillant a fülem, ahogy kell, egyrészt mert ejnye, tényleg?, de főleg azért, mert kíváncsi lettem, hogy az ő szemszögéből nézve milyen filmre illik ez a jelző. Úgyhogy most megragadom az alkalmat és szétcincálom a művet ezen előfeltevésből - a D. egy feminista film - kiindulva.
Tényleg az. Pontosabban a feminista filmek egy(etlen? nemnem) alosztályába tartozik, melynek neve Hollywood-feminista. Merthogy alapvetően megvan benne, amit mindkét jelzőtől megkaphatunk: hogy az utolsó 20 perc egy naagy feminista tobzódás, három lány szarrá ver egy gonosz hímkanférfiállat sorozatgyilkost, aki fiatal nőkre vadászik, és hogy de ettől még a mi Quentinünk egyáltalán nem vetkőzte le a hetero férfi/mainstream hollywoodi látásmódot, hiszen ahhoz, hogy ezt az utolsó 20 percet megkapjuk, nagyközeliben mutogatott bugyis fenekeken, koszos kocsmapadlón elvégzett lapdance-en, olajosan csillogó női lábakon kell átrágnunk magunkat, nem kis mennyiségben. Plusz mennyire jellemző, hogy az egyik csapat lány egyik tagja plakátokon pózol (minden barinő örül), a másik egyikje meg az akármilyen női magazinban (minden barinő örül).
Ez eddig oke, de igaziból ez a film a testkép-dologban még ennél is szebb állatorvosi ló, bár ez a fönti is teljesen adja magát. Mert képzeljétek el, olvasók, hogy a sok kamera által csonkolt testrész után (haha jut eszembe, úgy kezdődik a film, hogy A csapat egy tagja felrohan egy barinőhöz, mert őrülten kell pisilnie, és a szóbeli info után ezt vizuálisan is megerősíti Q: nagyközeli, összeszorított lábbal siető lány ágyéka elölről, a tenyerét annyira rászorítja a forrónacijára, hogy attól simán ki kéne csurognia, abjekt, mindegy), szóval a rengeteg olajosan csillogó láb képe után a borzalmas frontális autóbalesetben (ami igaziból gyilkosság) a leglábasabb csaj lába tőből csonkolódik, és lassításban repül a levegőben és csapódik az aszfaltra. Most Quentin részéről ez vagy nagyon okos és kultúrkritikus, vagy csak dögösnek gondolta vagy mindkettő, mindenesetre tök frappáns, mint mikor Wostry egy légvétellel nácifeministázott le és vonta meg tőlünk a testiség jogát, mert csúnyán néztünk rá. Amúgy ez azért is fontos, mert ennek a lánynak olyannyira a lába a jelölője, hogy úgy ismerjük meg, hogy a kocsiból kilógó lábbal utazik a hátsó ülésen, és a balesetben is azért nyíródik le, mert kipakolta. Lánynak (mi lehet a neve?) az a vizuális megkülönböztető jegye, hogy kocsiablakon kilógó lába van.* Lássuk mindezt képekben.


Értitek ti, nem vagytok buták: a jelképes, kamera általi csonkolás beteljesítése a valódi, véres csonkolás! Hajrá!
És! B csapatban van egy többé-kevésbé tükörfordítás lány, akit pont így ismerünk meg, hátsó ülésen szundikál, kilóg a lába. De az ő neve Abernathy! Tudom, mert idegenek többször rákérdeznek, hogy tényleg, ez a neved, mondd még egyszer. Megjegyeztem. És! Abernathynek gyermeke van! És ő és társai életben maradnak, a lábaik is, ők lesznek a bosszúálló gyilkosverők. (Újabb random közbevetés: A csapat lányai mind rövidnaciban voltak, B-ben fele-fele arányban hosszú farmer/rövid szoknya, de a forcing powerei a bosszúállásnak a két hosszúfarmeres.) Sőt! Anyám! A végső csapást az aszfalton heverő gy. fejére Abernathy csizmás sarka méri. Emlékszem, fellendíti a feje fölé a lábát, és teljes erőből gy. arcába csapja, koponya reccsen, ez a kép a film vége. Újabb fotóképregény.



I'm sensing a theme here. A csonkolt láb bosszúja? A nők a testükkel érik el a hatalmat, ami a férfiaknak a szellemükkel/fejükkel van? (Jelzem, gyilkos vizuális ismertetője az arcán, nem máshol végighúzódó hosszú sebhely. A gyilkos nagy rajongója a 60-as évekbeli autós üldözős trashfilmeknek. A csapat nem ismeri ezeket, B csapat viszont szintén rajong, ugyanazon filmcímek hangoznak el [én életben maradnék, mert ismerem őket, thanks to Varró Attila at filmelmélet és filmtörténet szak], és ugyanúgy kaszkadőrök mint gy.)
And now something completely different. Milyen érdekes, hogy Quentin pályájának első filmje, a Kutyaszorítóban egy férfiközegben játszódó film volt, és itt is hasonló van nőkkel, azaz látszólag unalmasan és hosszan követjük az adott nemű közeg hétköznapi aszalkörüli, autóbanülős beszélgetéseit (az is megérne egy menetet, hogy melyikben miről beszélgetnek és hogyan). A D. megnézése után eszembe jutott, hogy milyen vicces lett volna a Kuty., ha a híres füllevágős jelenet előtt, ami ugye a film hosszan felépített csúcspontja, háromnegyed órán át kapnánk a lassú, erotikus svenkeket ama fülről. A zsírt, a szőrszálakat, a kagyló formáját... megvan?

*Nem voltam igazságos, formázás közben eszembe jutott, hogy Kilógó Lábnak van neve, hangsúlyosan, ugyanis művész-: Jungle Julia. (Igen, félvér afroamerikai, amúgy rádiós műsorvezető, úgyhogy hivatalból is állandóan pofázik, de mivel ez egy film, nem a hangjával, hanem a képével, vagyis bocsánat, a lábával van jelen. Szegény, próbálja magát kidumálni a lábságból, dehát egy kamerának beszélhet az ember.)

vigyázat! minimum két dologról szól!

kedves akárhány olvasónk,
lenne itt valami amit az elmúlt hetek tanulságaképp megosztanék önök-veletek.
gondolat/idézet/kérdés-folyam, előre is elnézést a terhelésért.

tehát:
kezdtünk gabival, aki who the fuck is, merthogy a novellában nem szerepel, az jól kimutatható. (kimutattuk. illetve én mutattam ki. (mert én vagyok az az ember, aki ezt a novellát elolvasta, egyáltalán.))

jött erre egy bejegyzés said orientalizmusából, amiben már tágul a horizont és megidéződik egy ráadásnak egyiptomi (!) (egzotikus!) kurtizán alakja. a nő, mint said írja, pusztán a Kompetens Fehér Férfi szemén át létezik, így:

'...A férfi külföldi volt, viszonylag tehetős és hímnemű, a dominancia valamennyi olyan történetileg hitelesített összetevőjével bírt, melyek nemcsak a Kücsuk-Hánem teste feletti uralmat tették lehetővé számára, de azt is, hogy az asszony nevében és helyette nyilatkozzék meg, és olvasóit rávezethesse, milyen tekintetben is volt a nő tipikusan 'keleti'. (...) ...a fenti példa sokat elárul a Kelet és a Nyugat között létrejött hatalmi helyzetről, és arról a Kelet-felfogásról, mely ezen viszonyok terméke.'
a nő csak a férfi szemén át... hát ezt ismerjük, ugye.

note: kücsuk-hánem Másként tételeződik, nemcsak etnikuma, hanem neme mentén is - de vajon a ráaggatott azonosítók között felfedezhető-e valamilyen hierarchia? kücsuk-h. először egyiptomi és aztán nő, vagy fordítva? melyik az az identitásszelet, ami mentén őt mint egészet, őt, mint Mást a Nagy Fehér Flaubert megalkotja az européer kultúra, avagy saját maga számára, saját használatára?
...
havas júlia éva a nő négyszer c. dolgozatában azt mondja, külön nehézsége a 'nőnek-levésnek' az, hogy szemben egyéb kisebbségi azonosítókkal (ez esetben, bár kretén, de kisebbségi jogosítványokal), a nők mégcsak kisebbségként sem tételeződnek. ' ... a nők (...) belekényszerülnek egy olyan szerepbe, amelyben úgy ábrázolódnak Másikként, hogy nem kapják meg a jogot, hogy Másiknak tarthassák magukat.' (p7.) további idézet, idézve:

'Derrida az idegenség fogalmának tárgyalásakor Szókratész védőbeszédét elemzi, és így interpretálja az eredeti szöveget. "... panaszolja, még idegenként sem kezelik: ha idegen lennék, önök nagyobb toleranciával fogadnák, hogy nem őgy beszélek, mint önök, (...)' (p.8)

hogyan is vagyunk mi nők láthatatlanok? hallhatatlanok? (de nem abban az értelemben.)
mondjuk 2008 magyarországán?
hát így: fuckgabi. meg persze, kohásztalálkozó és kandeláberek (poszt of szept 16.)
a helyzet biztos másmilyen is, nézzük:

önök? reménybeli olvasóink? önök ma kik voltak? önöket ma milyen módon volt hajlandó észlelni, megkonstruálni beszélgetőpartnerük? orvosuk? rokonuk? barátaik és üzletfeleik ? bárki?
önöknek milyen paraméterek mentén lehetett artikulálódni? mire volt engedélyünk?
érdekes kérdés ez, és a következő posztom talán erről fog szólni:
amikor még egy genderkonferencián is megtörténhet az, hogy a kutatónő anyaként egy olyan női regiszterbe sorolja magát, amivel egyszerre veszti el potenciális szexualitását és szakmai hitelességét... hangsúlyozom: gender közeg.
ha ez még így durva, esetleg hihetetlen, akár érthetetlen, nem baj. ha megírom, és még mindig ez lesz a helyzet, na az lesz baj.

most pedig tegyük arrébb a fókuszt, és aktualizáljuk:
különös tekintettel az elmúlt hónapok hazai történéseire, vagy éppen a múlt vasárnapi pesti eseményekre, egy többfenekű példával fejezném be:

elolvastam a lézeres gyilkos c. svéd regényt, ami nem az, aminek látszik.
hanem, egy dokumentum-regény, ami a kilencvenes évek elején, svédországban megtörtént 'esetet' dolgoz fel. (gellert tamas: a lézeres gyilkos (egy merényletsorozat anatómiája - by corvina, 2008))
akkortájt az olajozottan működő, példaértékű svéd demokráciában egy olyan lézeres sorozatgyilkos szedte áldozatait, aki kizárólag bevándorlókra vadászott.
a regény nagy kérdése, hogy a szélsőjobb látott és eltűrt megerősödésével, hogyan, miképp juthatott ideáig a svéd társadalom? milyen erővonalak, gazdasági, szociális, társadalmi stb. problémák mentén vált valósággá a hihetetlen? mi vezetett ideáig, és innen merre és hogyan tovább?
(note: külön érdekes lenne a könyv magyarországi recepciójával, vagy akár a kereskedelmi ajánlókkal foglalkozni...)

a könyv egyik részlete nagyon összehangzik a fentebb vázolt identitás-képzés-hierarchia problematikával:
itt egy bevándorló származású kutatóbiológust, friss apukát, abszolút középosztálybelit is meglőnek.
a médiában, számára meglepő módon mégis csak bevándorlóként, 'a chileiként' említik.

ő pedig, akinek neve, neme és középosztálybeli identitása van, nem érti, miért lett egyszerre csak erikből, őbelőle, az egészből, ráadásnak a rasszista támadás áldozatából 'a chilei', hogyan tűnhetett el mögüle többi darabkája - a családja, a foglalkozása, a vagyoni helyzete... stb. de minthogy erik kertvárosi férfi, ld. az előbb vázolt identitás-szeletkéket, erik utánakérdez a dolognak. nem átall.
'Felhívtam őket (mármint a tévét) a kórházból, és megkérdeztem mit művelnek. ...
Eriket néhányszor továbbkapcsolták a székházon belül. A tévé munkatársai meglepett, ingerült hangon válaszolgattak, mintha igazán nem is értették volna, miről beszél. Egyetlen ember tűnt késznek meghallgatni, ám fél perc múlva ő is félbeszakította: - Nohát! Érdekes nézőpont. Szeretne résztvenni egy vitaműsorban a jövő héten?'
'... Eriket szinte megrémisztette az a hirtelen figyelem, amiben etnikai hovatartozását részesítették. Az összes többi identitását mint férfi, kutató, fényképész, biológus, uppsalai, kisgyermekes apuka alárendelték egyetlen etnikai színezetű fogalomnak: a médiában Erik pórias egyszerűséggel bevándorló lett, vagy chilei.'
erik végül vállalja, hogy részt vesz egy beszélgetős műsorban:
'... az első neki szegezett kérdés a következő volt: - Milyen a hangulat most a maguk köreiben a merénylet után? - Erik ránézett és gyorsan felelt. - Hogy érti, hogy a köreinkben? Az uppsalai kutatók közösségére gondol?
riporter röpke elpirul, de aztán sikerül mégis skatulyába szorítania a frissen meglőtt, amúgy chilei kutatót. aki hazamegy és belátja, hogy a szerepet megkérdezése nélkül ráosztották. ő most már bevándorló. eddig, a saját közegében, nem tudott róla.

és önök? hogy vannak?